(Csak koraravaszi étel)
Többféle zöldlevélből lehet ezt
készíteni, úgymint: szőlőlevélből, ribizlilevélből, de legjobb hozzá a tavaszi
legelső zöldkáposzta- vagy kelkáposztalevél, sok helyen "podlutkának"
neveznek. A legnagyobb zöld leveleket válogassuk ki. Az aprókat vagdaljuk fel
metéltnek, mossuk ki jól a homoktól, és aztán forrázzuk le a megvagdalt csomót.
Jó sokat kell felvagdalni, mert nagyon összeesik. Most tegyük forró vizbe főni,
s amíg fő az alatt a leveleket töltsük meg. Negyedkiló vagy fél kiló disznóhúst
megőrölünk, teszünk bele két-három kanál rizst, sót, s aki szereti, borst. Jól
összekeverjük, ha nem áll össze, egy tojást is tehetünk bele. A
káposztaleveleket megabáljuk, s aztán minden levélbe annyi tölteléket teszünk,
hogy jól összegöngyölhessük, s a két végét ujjunkkal benyomhassuk. Apró
hosszúkás, csinos kis töltelékeket kell készíteni. Ha a felvágott káposzta
megpuhult, szűrjük le szitán a zöld levét s tegyük a káposztát egy teljesen
hibátlan zománcú mély lábosba vagy fazékba, s a tölteléket rakjuk közéje.
Közben egy fél kiló, vagy háromnegyed kiló sertéshúst (legjobb a papszelet vagy
oldalas, de semmi esetre sem a combja), sósvízben megfőzünk, s ezt a levet
húsostól együtt öntsük a töltelékes zöldkáposztára, s tegyünk bele egy-két
kanál jó erős, finom ecetet. Tegyük újra főni, ha a töltelék is megpuhult,
vegyük el a tűztől tálalásig. Tálaláskor tegyük az apró káposztát a tál
közepére, szépen felhalmozva, a tölteléket rakjuk köréje koszorúba, a hust szeleteljük
fel szép kis szeletekre s tegyük a közepére. Most a káposzta levét habarjuk jól
össze sürü, édes tejföllel, forraljuk föl még egyszer, kóstoljuk meg, ha nem
elég savanykás, adjunk még bele elegendő ecetet, s öntsük a kitálalt
káposztára. Ebbe a főzelékbe nem szabad rántást tenni, mert a rántás teljesen
elrontja az izét.